Valahányszor egy kisgyermek azt mondja, "nem hiszek a tündérekben!", egy kis tündér valahol holtan esik össze. Pán Péter c. film...
Melyik tündér vigyáz rád? Ha kíváncsi vagy,
Csenge tündérleány! Ábel tündérfi!
Kelta mitológia A kereszténység elterjedése előtt a kelták istenekkel és más csodálatos (olykor emberfeletti) lényekkel népesítették be világukat. Írországban éppúgy, mint a mai Wales területén vagy Galliában. A kelta népek nagyon elszórtan éltek Európa-szerte. Hitviláguk vidékenként változott, nyelvük és szokásaik azonban közel azonosak voltak mindenütt. Papjaik, a druidák szent fák - amilyen például a tölgy, mogyorófa is - tövében gyakorolták a mágiát, és jósolták meg a jövőt. Az emberek az ő közvetítésükkel léphettek kapcsolatba az istenekkel. Ők értelmezni tudták a természetfeletti jelenségeket, amelyek az istenek üzenetét hordozták. A kelták hite szerint az istenségek mindenütt jelen vannak: a fákban, az állatokban, a vizekben. Ebben a mágikus világban természetesnek tűnik, hogy az emberek állattá változzanak, könyörtelen csatákat vívjanak, vagy éppen megjárják a túlvilágot! A kelta nép többistenhite éppolyan természetes volt abban az időben, mint hajdanán a rómaiaké vagy a görögöké. Idővel a rómaiak által meghódított kelta népek romanizálódtak, átvették a rómaik vallását. A kereszténység terjedésével a kelta vallás és ezáltal a mitológia is még jobban háttérbe szorult, de néhány jellegzetesség megmaradt. Így keletkezett az 5-6. században az Artus-mondakör (ismertebben Artúr-mondakör). Artúr és lovagjai számos természetfeletti lényt győznek le, óriásokat, sárkányokat, varázslónőket, míg a keresztény hitet és a lovagi erkölcsöt védelmezik. Ez az alapja a középkorban keletkezett lovageposzoknak, lovagregényeknek. Azonban hasonlóan a germán mitológiához, a kelta mitológia sem tűnt el nyom nélkül,úgy, mint például az ibéreké. Így tudunk az ősi Írország hitvilágáról, tündérekről és manókról, mondakörökről. Az európai területeken, ahol germánok és kelták éltek egymás mellett, átvételek is történtek, így egyértelműen nem lehet besorolni egyik vagy másik mitológiába például Trisztán és Izolda történetét.
A kelta hiedelemvilág tündérei Az angol/ír tündéreket elsősorban a kelta mitológia hiedelemvilága formálta. Maga a szó, fairy ma a köztudatban, angolszász nyelvterületen egy olyan apró tündért jelent mely szárnyakkal rendelkezik, megvan a maga különálló kis világa, emberekkel csak kivételes alkalmakkor érintkezik, nagyon hasonló az ír mesék igen kedvelt csínytevő, kincsőrző manójához. Az ír-kelta tündérek világa azonban nem ilyen egyszerű. Rengeteg fajtáját különböztetik meg: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet. A írek történelmében és a mitológiájában is változatos képet mutatnak ezek a lények. A szigeten élő, az Ír szigetet az ír-gaelek előtt benépesítő varázserejű népek harcát és emlékét az ún. mitológiai ciklus, mondakör őrzi. Ebben nagy szerepet kapnak az akkor élt varázslatos lények, akik az ír hódítás után földalatti üregekben és barlangokban élő tündérnéppé, a sídekké váltak. Ennek a népnek (melyet korábban Tuatha Dé Danannak is neveztek) az uralkodója, a Dagda és leszármazottai továbbra is központi helyet kaptak az írek életében és mesevilágában, például több történetükben is szerepel a király fia, Aengus, aki egyszer csellel elfoglalta apja palotáját (a Brugh na Bóinnet – feltehetőleg ma a Newgrange-ként ismert kamrasír), de később szerelméhez hasonlóan ő is hattyúvá változik, hogy örökre vele maradhasson ( a hattyúvá válás motívuma a Csongor és Tündében ill. az Árgírusban is feltűnik ). Birodalmaikhoz az írek gyakran a túlvilág fogalmát is kötik. Sokféle ilyen birodalmat ismer az ír hagyomány, melyek közül néhány jelentősebb: Tír na nÓg (az Ifjúság Földje), Tír Tairngire (az Ígéret Földje), Tír na mBan (a Nők Földje). Egy másik mondakör Avalon birodalmával is foglalkozik, mely szintén a tündérek varázslata által az emberek számára nem látható, nehezen elérhető. Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf. Jelentése többrétű, összetett, jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet, jelentheti a „hősies” tündért, de egyéb csodás jellegű teremtményt is. Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja. Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben.
A Tünde női nevet Vörösmarty Mihály alkotta a tündér szóból. (Első ízben a Csongor és Tünde című drámai költeményében bukkant fel.) Újabban a Tündér is anyakönyvezhető név lett.
"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll." Paulo Coelho
"Elérhetetlen vágy az emberé, Elérhetetlen, tündér, csalfa cél." Vörösmarty Mihály
"Nem elég, ha szép a kert, feltétlenül hinni kell, hogy tündérek lakják a mélyét?" Douglas Adams
KELLEMES IDŐTÖLTÉST!
