| CSODAKÖNYV
   
§
A következő mese szerzői jogvédelem alatt áll!
§
A szerzői jogról szóló 1999.évi LXXVI. törvény 1.§-a értelmében a szerzői jog védi az irodalmi, tudományos és művészi alkotásokat.
§
Másolása, terjesztése tilos a szerző engedélye nélkül!
§
Enyedi K. Tünde
VALAMIKOR RÉGES-RÉGEN EGY OLYAN VILÁG VOLT, AHOL TERMÉSZETESNEK SZÁMÍTOTT A TÜNDÉREK, KOBOLDOK, VARÁZSLÓK, BOSZORKÁNYOK, ÉS MÁS LÉNYEK JELENLÉTE. KÖZÖTTÜNK ÉLTEK, A SZOMSZÉDAINK VOLTAK. GYERMEKEIK EGYÜTT JÁTSZOTTAK AZ EMBEREK GYERMEKEIVEL. BOLDOGSÁG ÉS BÉKE HONOLT AZ EGÉSZ FÖLDKEREKSÉGEN! EZ A TÖRTÉNET IS EGY ILYEN VILÁGBA REPÍT EL MINKET A KÉPZELET SZÁRNYÁN. KÉT FŐHŐSÜNK CSENGE ÉS ÁBEL TESVÉREK, ÁTLAGOS GYEREKEK, AKIK NAPJAINKBAN ÉLNEK. SEGÍTSÉGÜKKEL BETEKINTHETÜNK EGY EGY OLYAN MESÉS VILÁGBA, MELY MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚL. KAPASZKODJATOK, MERT ELINDULUNK A KÉPZELET SZÁRNYÁN, MELY VISSZAREPÍT A MÚLTBA CSODAFA FÖLDJÉRE. JÓ SZÓRAKOZÁST AZ IDŐUTAZÁSHOZ!
MIT REJT A PINCE
A testvérek nemrég költöztek új vidéki otthonukba, és nem is sejtik milyen kalandokat fognak átélni. Szabadidejükben kint játszanak a kertben Ez a kert csodákat rejt! Áll benne egy kerekeskút, és egy régi boltíves pince. Ebben a pincében rejtettek el egy magot, mely évszázadok óta szunnyadva várja, hogy valaki megtalálja. A két testvér szívesen keresgél ebben a pincében, mígnem egyszer Ábel rátalál egy különös csillag alakú magra.
-Nézd Csenge, mi lehet ez? - kérdezte Ábel. Szerintem egy mag. - válaszolta Csenge.
-Ültessük el! - javasolta Ábel.
-Rendben! Menjünk, keressünk egy jó helyet a kertben. - mondta Csenge.
Felmentek a pincéből, és elültették a magot a kert végében. Nap mint nap megnézték, kihajtott-e a mag. Öntözték, gyomlálták, és a mag meghálálta a gondoskodást. Egy nap halk csilingelésre lettek figyelmesek. A hang irányába szaladtak, s lássatok csodát, a mag piciny hajtását pillantották meg! Bámulatos gyorsasággal fejlődött, szemmel látható volt, ahogy növekszik. Teltek az évek, és a hajtásból fa cseperedett.
AZ ÁTJÁRÓ
Öt kerek esztendő telt el azóta, hogy a testvérek elültették a magot. A fa hatalmassá lett, és egy villámcsapás következtében vastag törzsében egy üreg keletkezett. A testvérek kamaszkorba léptek, Csenge tizennegyedik, Ábel tizenkettedik esztendejébe lépett. Még mindig szívesen játszanak a kertben, de már a hatalmas fa, s környéke a kedvenc helyük. Ez a fa látszólag olyan mint egy nagy öreg fa, de gyümölcse az almáéhoz hasonlatos, és belseje egy csillag alakú magot rejt. Ábel kísértést érzett arra, hogy megkóstólja a csábító gyümölcsöt!
-Csenge, megkóstóljuk az almát? - kérdezte Ábel.
-Nem bánom. Ha csak egy kicsit eszünk belőle, talán nem lesz semmi bajunk! - felelte Csenge.
Beleharaptak a gyümölcsbe, és nem is sejtették, hogy életük legnagyobb kalandját élik majd át. Rövid idő elteltével úgy érezték, mintha elálmosodtak volna. Nem tudták ébren vannak, vagy csak álmodnak csupán, mert a fa üregében megpillantották az átjáró fényét. Mivel kíváncsiak voltak, beléptek az üregbe, és a fény ösvényén már repültek is vissza a múltba. Bátortalanul léptek ki a fa üregéből, és egy gyönyörű völgyben találták magukat.
-Gyere Ábel, menjünk ki a tisztásra! Ez csodálatosan szép! -mondta Csenge.
-Szerintem nem otthon vagyunk. De hol lehetünk, mi ez a hely? - kérdezte Ábel.
Miután magukhoz tértek az ámulatból, meglepődve vették észre, hogy a táj hasonlatos ahhoz, ahol éltnek. Ebben a völgyben azonban kevesebb, érdekesebb külsejű házak álltak. Ahogy barangoltak a völgyben, furcsa kinézetű, és öltözetű emberkékkel találkoztak.
..................
-FOLYTATÁS ITT!-
 |
