CSODAKÖNYV TÜNDÉR MESE

CSODÁLATOS MESE NEM CSAK GYEREKEKNEK. KÉT TESTVÉR KALANDJAI CSODAFÖLDÖN, A TÜNDÉREK, KOBOLDOK FÖLDJÉN. GYERMEK OLDALAK!

Gothic text from pookatoo.com

WEÖRES SÁNDOR

A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedűlnek.


Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.


Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég 

Törpe-király fia-lánya.


Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sürüjében.

DEANNA J. CONWAY (Ady Endre)

TÜNDÉREK

Árnyas páfrányrengetegben

Egy tündéri hölgyre leltem:

Pókfonál-selyem ruhája

Virágdíszes, s lesi-várja,

Szálljon le az éj.


Mellette lágy zöld mohára

Fektetve pólyás babácska,

Haja éjfél, hó a bőre,

Vár a hölgy, alkony ha jönne,

Szállna le az éj.


Ültem csak szavam-szegetten,

Meghökkent-kába fejemben

Az járt, vajon hogy köszöntöm?

S szólt a hölgy: "Ó, kegyes őr Ön,

míg leszáll az éj."


"Eltévedt Ön?", tudakoltam,

"Honos e páfrányvadonban?

Csillag, hold mást ide térni

Lát majd?" Mosolyg csak, s becézi

A tündérbabát.


Szunnyadt a csöpp, vallott a hölgy:

Varázs a Tenger és a Föld.

Súgott bűvös ó igéket.

"Állnak bölcsnek és merésznek,

ha leszáll az éj."


"Nekem szánta?" Mosolyogva

Csöpp babáját karba vonta.

"Hogyne", mondta, "jutalomnak,

Mert velem várja a holdat

az égboltra fel."


Megszállt gondolat, seregnyi,

S hallok egy lovast neszezni

Ott a páfrányrengetegben:

"Hallasz-e, én szép szerelmem?",

Tündérhang kiált.


Tündérúr, venyigemezbe',

Fényes kardot, tőrt szegezve

Tér a páfrány sűrűjébe,

S kihagy a szívem verése,

Mert nézése zord.


Vak homály, madár se zöngél,

Már a hegy fölébe hold kél.

A magány egyszerre rám szállt.

"Ne féljen, ki jó barátság

Magvát elveti."


A hölgy mosolyogva intett.

Homlokán pántot feszített

Tündökletesen a hold.

"Ugye megjutalmazod?",

Kérlelte urát.


"Hű őr, barát szív szerint."

"Ők ős ellenségeink!",

Tündérúr szól. S hölgye:"Ő nem!"

Páfránybölcsőnk védte hűen!!

Ura mosolyog.


"Van hát, ki javunk akarja."

Mint messzi harang a hangja.

Gyűrűt ujjáról levesz:

"Már e földhöz hangol ez,

S varázshoz."


Sápadt köve, mint a hold.

Légen át manó dalolt,

Úr és hölgy nyeregbe hágva

A páfrány közt lóhalálba

Engem otthagyott.


Mondják, tündér sose jár itt,

De hangjuk fülembe játszik,

Ha páfrány közt pihenek,

Bűvige mind, amelyek

A hölgytől valók.


Ura gyűrűjét viselem,

S a föld varázst ont nekem.

Úrral, hölggyel elcsevegnem

Jó a páfrányrengetegben

Titkosan.


Van varázs? Nekem bizony van.

Ha a nap leáldozóban,

Föld ereje szívemben,

S tudom, nem bocsát el engem,

Úr és hölgye, nem.

ŐRI ISTVÁN

TÜNDÉRÁLOM

Ott, messze fenn északon

túl gomolygó ormokon

ott, ahol a madár se jár,

lakik egy Tündér és kedvesére vár.


Minden reggel ablakhoz suhan,

s tekint világok felé

bejár eget, földet, poklokat,

de kire vár, nem lelé.


Kezét nyújtja, hátha jön -

éneke hegyeknek köszön

ajkán mosoly, mert remél -

napra nap, éj éjre kél.


Nem fárad minden nap kelni fel

hinni erővel: a nap közel,

mikor megnyílik a felhők óceánja,

s a ködön át feltűnik szerelmes párja.


Hiszi akarattal: itt van az óra,

bár százévek teltek el azóta,

hogy Ő elment, messze el,

de mégis hiszi: az idő közel.


S akkor a felhőóceánon át

meghallja kedvese dalát,

s már repül is felé...

Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

  J. W. GOETHE

A TÜNDÉRKIRÁLY

 Ki vágtat éjen s viharon át?

Egy férfi, lován viszi kisfiát.

Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,

átfogja a karját: ne érje veszély.

"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"

,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?

Fején korona, palástja leng...'

"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."


"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:

Sok tarka virág nyílik a rétemen.

Tudok csudaszép játékokat ám

s ad rád aranyos ruhákat anyám."

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?

A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'

"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:

a száraz lomb közt zizzen a szél."


"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:

megládd: lányaim várnak nagyon,-

táncolnak is ők, ha a hold idesüt

s majd álomba ringat gyönge kezük."

,Hát nem látod... ott - nem látod, apám:

a tündérlányok már várnak reám. -'

"Fiam, fiam, én jól látom: amott

a nedves fűzfák törzse ragyog."


"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!

Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"

,Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:

megragad - elvisz a Tündérkirály...'

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.

Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,

megérkezik, teste-lelke sajog

ölében a kisfiú már halott.


Keresés a MEK-ben:

Szerző:
Cím:
Téma:



Szöveg:

WASS ALBERT

Regényei, versei, meséi, novellái, művei, szobrai.

WASS ALBERT MŰVEI


MELINDA VILÁGA


Csillagszemek. Irodalmi és közéleti portál. Versek, novellák, írások a mindennapi életről....

CSILLAGSZEMEK


Képmás családmagazin. Magyarország első konzervatív magazinja. Életmód, jelenlét, kultúra, lélek rovatokkal a családnak!

KÉPMÁS


poema.hu // a versportál

További idézetek...






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 33
Heti: 76
Havi: 1 144
Össz.: 866 576

Látogatottság növelés
Oldal: TÜNDÉR VERSEK
CSODAKÖNYV TÜNDÉR MESE - © 2008 - 2017 - csodakonyv.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: mesek a tunderekrol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »