|
"Om Mani Padme Hum", written in Tibetan.
Tibet (régebbi helyesírással Thibet) fennsíki terület Közép-Ázsiában (néhány forrás szerint Dél-Ázsiában) és a tibeti nép otthona. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal a Föld legmagasabban fekvő sík területe, melyet az utóbbi néhány évtizedben a „világ teteje”-ként szokás emlegetni. Mikor még Tibet kevésbé volt reflektorfényben, a „világ teteje” kifejezést a Pamír-hegységre alkalmazták.
A proto-tibeti-burmai nyelveket beszélő népek i. e. 4000 előtt válhattak el a kínai nép őseitől, amikor az utóbbiak a Jangce völgyében megkezdték a rizstermelést, az előbbiek pedig továbbra is a nomád életmód mellett tartottak ki. A tibeti és a burmai népek és nyelvek elválása i. e. 500 körülre tehető.
Az első tibeti írásos beszámolók Kr. e. 313-ban keletkeztek. Hiteles történeti leírások azonban Kr. u. 629-ből származnak és Tibet első történelmi királyához, a „tankirálynak” is nevezett Szongcen Gampo nevéhez köthetők.
Tibet ősi vallása, a bon, animizmussal és sámánizmussal volt rokon. Kr. u. 630 körül jelent meg a buddhizmus, melyet az első ismert király, Szongcen Gampo vezetett be. Jelenleg a buddhizmus elterjedt az országban.
A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti-angol szótár megalkotója.
  
  
VADZSRA
Az elpusztíthatatlanság Buddhista szimbóluma, erőt és hitet ad a megújulásban. Buddha öt meditációs megtestesítésének az egyike. Segít a tantrik meditációban, koncentrációban. Az anyagi világ kettősségét, függőségét kiküszöböli. Képessé teszi az embert önmaga mindenféle kölcsönös fügőségi viszonyból való felszabadítására. Az elveszett büszkeség visszanyeréséhez, az élet nehéz pillanataiban a szellem megőrzéséhez ad erőt.A vadzsra kezdetben Indrának, a védikus panteon központi alakjának, a villámlás és mennydörgés istenének "napként ragyogó" villámkötege volt, s ily módon az esővel és a termékenységgel is szoros kapcsolatban állt. Késõbb fokozatosan a háromágú szigony alakját öltötte magára, végül, a buddhizmus idején két ilyen háromágú szigony összeillesztése és térbeli kiterjesztése révén kialakult a vadzsra ma is használatos formája. A buddhisták első sorban a gyémánt valós vagy vélt tulajdonságait, a tökéletes tisztaságot, a felülmúlhatatlan szilárdságot, a ritkaságot, a megközelíthetetlenséget és a sérthetetlenséget társítják hozzá.
A témákról bővebb infó:
|
